Nepál és Bhután - drámai tájakon

Látnivalók
Kathmandu
A főváros valódi ékszerdoboz. Történelmi városközpontja, a Durbar Square templomaival és középületeivel évszázadokkal ezelőtti arculatot őriz. A városban a modern idők dacára a legfőbb közlekedési és szállító eszköz a két lábon járó ember.

Patan
Patan, a völgy második legnagyobb városa, a Bagmati folyó túloldalán Kathmanuval szemközt található. Legfőbb vonzerőit templomai és kézművesei jelentik. Érdemes megtekinteni a Királyi Palotát és a Jagannarayan Templomot, amelynek tetőgerendáin akrobatikus lepedőmutatványokat faragtak ki az egykori mesterek.
Az Arany templom viszont szent és sérthetetlen teknőceiről híres, melyek szabadon kószálnak az épület körüli parkban. A város legrégebbi temploma az 1392-ből származó Kumbeshawar.

Bhaktapur
Bhaktapur őrizte meg leginkább középkoroi jellegét a völgy három városa közül. Épületeinek zöme a XVII század végéről származik. Számtalan műemlékéhez csupán egyetlen adalék: az Ugrachandi és a Bhairab szobrok alkotója inkább levágatta saját kezeit, nehogy le tudja másolni saját remekműveit.

A Kathmandu völgyben
Az egyik legismertebb buddhista templom Swayambhunath faluban található. Majomtemplomnak is nevezik, mivel egy majomhorda felügyelet alatt áll az egész környék. Az ország legszebb hindu temploma is itt van a közelben, Pashupatinath faluban. A Bagmati nevű, szentnek tekintett folyóba itt szórják bele sokan szeretteik hamvait. A környéken kitűnően lehet túrázni, és egyre több helyen bérelhető hegyi kerékpárt.

Terai
Ez a vidék állatvilágáról híres. Az itteni szubtrópusi erdőkben (pl. Royal Chitwan National Park) vadászott egykor a megszálló brit és az őshonos nepáli arisztokrácia.
Elefántok, rhinocéroszok, tigrisek, leopárdok figyelhetők itt meg, a legautentikusabb módon- mondjuk elefánthátról.

Pokhara
Pokhara városát csöndes tóparti fekvése, valamint a Himalájához való közelsége tette ismertté. Néhány tibeti falu, több kolostor, mészkőbarlang és vízesés színesíti a környéket. Három-négy napos gyaloglással az Annapurnához is el lehet innen jutni.

Daman
Kathmandutól dél-nyugatra 2322 méteres magasságban fekszik Daman, ahonnan elvileg a legszebb kilátás nyílik a Himalája egész vonulatára, sőt India határközeli területeire is. Tavasszal különleges élményt ígér a közeli rhododendron erdő virágzása, vadvízi evezésre és kajakozásra is be lehet fizetni.

A Katmandu-völgy körül
A fent említett három városon kívül van még egy sor gyönyörű falu, templom és sztupa völgyszerte. Az egyik ilyen Nepál legismertebb műemléke, a Swayambhunath buddhista templom. Emögött található a Pashupatinath nevű hindu templom, a Bagmati folyó partján. A bodhnath-i sztupa a legnagyobb az országban, és az egyik legnagyobb a világon. A völgy ezeken kívül sok lehetőséget nyújt kirándulásra, túrázásra, például Nagarkot és Dhulikhel üdülőfalukba, a tatopani-i melegvízű forrásokhoz, a pulchowki-i erdőkbe, és hegyi kerékpározásra Chapagaon és Bungamati régiókba.
A Katmandu környéki látnivalók többsége gyalog elérhető, mégis, a legkönnyebb biciklivel közlekedni, a fáradékonyabbaknak pedig megéri taxit bérelni egy napra.

Terai
A legjelentősebb hely a Királyi Chitwan Nemzeti Park. Védett állatok - elefánt, rinocérosz, tigris, párduc és szarvas - élnek a parkban, amelyeket akár elefánthátról, akár jeep-ből, akár pedig kenuból lehet megtekinteni. Az egyik legvonzóbb, turistákkal teli város Janakpur, amelynek vallási jelentőségét az adja, hogy itt született Sita (a hindu Ramayanából ismert Rama felesége).

Pokhara
Inkább természeti-, mint történelmi- vagy kulturális jelentőségű város. Csöndes, tóparti fekvése és a hegyekhez való közelsége miatt ideális tartózkodási hely a kirándulóknak, ráadásul itt található sok az ország legjobb szállodái és éttermei közül.

A turistavízum 30 napra szól, de akár 90-re is meghosszabítható. A magashegyi túrázáshoz azonban külön ún. trekking permit-re is szükség van, mivel a vízummal csak a legsűrűbbwen lakott Kathamnu-völgyben és a Chitwan Nemzeti Parkban engedélyezett a turisták mozgása. Érthető óvatosság, korlátozzák a védett környezet által elviselhető terhelést. A túraengedély 10 dolláros heti díja pedig senkit sem fog földhöz vágni. ( Beszerezhető a bevándorlási hivataltól Kathmanduban és Pokharában, két igazolványkép is szükséges hozzá.)

Látnivalók
Kathmandu
A főváros valódi ékszerdoboz. Történelmi városközpontja, a Durbar Square templomaival és középületeivel évszázadokkal ezelőtti arculatot őriz. A városban a modern idők dacára a legfőbb közlekedési és szállító eszköz a két lábon járó ember.

Patan
Patan, a völgy második legnagyobb városa, a Bagmati folyó túloldalán Kathmanuval szemközt található. Legfőbb vonzerőit templomai és kézművesei jelentik. Érdemes megtekinteni a Királyi Palotát és a Jagannarayan Templomot, amelynek tetőgerendáin akrobatikus lepedőmutatványokat faragtak ki az egykori mesterek.
Az Arany templom viszont szent és sérthetetlen teknőceiről híres, melyek szabadon kószálnak az épület körüli parkban. A város legrégebbi temploma az 1392-ből származó Kumbeshawar.

Bhaktapur
Bhaktapur őrizte meg leginkább középkoroi jellegét a völgy három városa közül. Épületeinek zöme a XVII század végéről származik. Számtalan műemlékéhez csupán egyetlen adalék: az Ugrachandi és a Bhairab szobrok alkotója inkább levágatta saját kezeit, nehogy le tudja másolni saját remekműveit.

A Kathmandu völgyben
Az egyik legismertebb buddhista templom Swayambhunath faluban található. Majomtemplomnak is nevezik, mivel egy majomhorda felügyelet alatt áll az egész környék. Az ország legszebb hindu temploma is itt van a közelben, Pashupatinath faluban. A Bagmati nevű, szentnek tekintett folyóba itt szórják bele sokan szeretteik hamvait. A környéken kitűnően lehet túrázni, és egyre több helyen bérelhető hegyi kerékpárt.

Terai
Ez a vidék állatvilágáról híres. Az itteni szubtrópusi erdőkben (pl. Royal Chitwan National Park) vadászott egykor a megszálló brit és az őshonos nepáli arisztokrácia.
Elefántok, rhinocéroszok, tigrisek, leopárdok figyelhetők itt meg, a legautentikusabb módon- mondjuk elefánthátról.

Pokhara
Pokhara városát csöndes tóparti fekvése, valamint a Himalájához való közelsége tette ismertté. Néhány tibeti falu, több kolostor, mészkőbarlang és vízesés színesíti a környéket. Három-négy napos gyaloglással az Annapurnához is el lehet innen jutni.

Daman
Kathmandutól dél-nyugatra 2322 méteres magasságban fekszik Daman, ahonnan elvileg a legszebb kilátás nyílik a Himalája egész vonulatára, sőt India határközeli területeire is. Tavasszal különleges élményt ígér a közeli rhododendron erdő virágzása, vadvízi evezésre és kajakozásra is be lehet fizetni.

A Katmandu-völgy körül
A fent említett három városon kívül van még egy sor gyönyörű falu, templom és sztupa völgyszerte. Az egyik ilyen Nepál legismertebb műemléke, a Swayambhunath buddhista templom. Emögött található a Pashupatinath nevű hindu templom, a Bagmati folyó partján. A bodhnath-i sztupa a legnagyobb az országban, és az egyik legnagyobb a világon. A völgy ezeken kívül sok lehetőséget nyújt kirándulásra, túrázásra, például Nagarkot és Dhulikhel üdülőfalukba, a tatopani-i melegvízű forrásokhoz, a pulchowki-i erdőkbe, és hegyi kerékpározásra Chapagaon és Bungamati régiókba.
A Katmandu környéki látnivalók többsége gyalog elérhető, mégis, a legkönnyebb biciklivel közlekedni, a fáradékonyabbaknak pedig megéri taxit bérelni egy napra.

Terai
A legjelentősebb hely a Királyi Chitwan Nemzeti Park. Védett állatok - elefánt, rinocérosz, tigris, párduc és szarvas - élnek a parkban, amelyeket akár elefánthátról, akár jeep-ből, akár pedig kenuból lehet megtekinteni. Az egyik legvonzóbb, turistákkal teli város Janakpur, amelynek vallási jelentőségét az adja, hogy itt született Sita (a hindu Ramayanából ismert Rama felesége).

Pokhara
Inkább természeti-, mint történelmi- vagy kulturális jelentőségű város. Csöndes, tóparti fekvése és a hegyekhez való közelsége miatt ideális tartózkodási hely a kirándulóknak, ráadásul itt található sok az ország legjobb szállodái és éttermei közül.

A turistavízum 30 napra szól, de akár 90-re is meghosszabítható. A magashegyi túrázáshoz azonban külön ún. trekking permit-re is szükség van, mivel a vízummal csak a legsűrűbbwen lakott Kathamnu-völgyben és a Chitwan Nemzeti Parkban engedélyezett a turisták mozgása. Érthető óvatosság, korlátozzák a védett környezet által elviselhető terhelést. A túraengedély 10 dolláros heti díja pedig senkit sem fog földhöz vágni. ( Beszerezhető a bevándorlási hivataltól Kathmanduban és Pokharában, két igazolványkép is szükséges hozzá.)

Látnivalók
Kathmandu
A főváros valódi ékszerdoboz. Történelmi városközpontja, a Durbar Square templomaival és középületeivel évszázadokkal ezelőtti arculatot őriz. A városban a modern idők dacára a legfőbb közlekedési és szállító eszköz a két lábon járó ember.

Patan
Patan, a völgy második legnagyobb városa, a Bagmati folyó túloldalán Kathmanuval szemközt található. Legfőbb vonzerőit templomai és kézművesei jelentik. Érdemes megtekinteni a Királyi Palotát és a Jagannarayan Templomot, amelynek tetőgerendáin akrobatikus lepedőmutatványokat faragtak ki az egykori mesterek.
Az Arany templom viszont szent és sérthetetlen teknőceiről híres, melyek szabadon kószálnak az épület körüli parkban. A város legrégebbi temploma az 1392-ből származó Kumbeshawar.

Bhaktapur
Bhaktapur őrizte meg leginkább középkoroi jellegét a völgy három városa közül. Épületeinek zöme a XVII század végéről származik. Számtalan műemlékéhez csupán egyetlen adalék: az Ugrachandi és a Bhairab szobrok alkotója inkább levágatta saját kezeit, nehogy le tudja másolni saját remekműveit.

A Kathmandu völgyben
Az egyik legismertebb buddhista templom Swayambhunath faluban található. Majomtemplomnak is nevezik, mivel egy majomhorda felügyelet alatt áll az egész környék. Az ország legszebb hindu temploma is itt van a közelben, Pashupatinath faluban. A Bagmati nevű, szentnek tekintett folyóba itt szórják bele sokan szeretteik hamvait. A környéken kitűnően lehet túrázni, és egyre több helyen bérelhető hegyi kerékpárt.

Terai
Ez a vidék állatvilágáról híres. Az itteni szubtrópusi erdőkben (pl. Royal Chitwan National Park) vadászott egykor a megszálló brit és az őshonos nepáli arisztokrácia.
Elefántok, rhinocéroszok, tigrisek, leopárdok figyelhetők itt meg, a legautentikusabb módon- mondjuk elefánthátról.

Pokhara
Pokhara városát csöndes tóparti fekvése, valamint a Himalájához való közelsége tette ismertté. Néhány tibeti falu, több kolostor, mészkőbarlang és vízesés színesíti a környéket. Három-négy napos gyaloglással az Annapurnához is el lehet innen jutni.

Daman
Kathmandutól dél-nyugatra 2322 méteres magasságban fekszik Daman, ahonnan elvileg a legszebb kilátás nyílik a Himalája egész vonulatára, sőt India határközeli területeire is. Tavasszal különleges élményt ígér a közeli rhododendron erdő virágzása, vadvízi evezésre és kajakozásra is be lehet fizetni.

A Katmandu-völgy körül
A fent említett három városon kívül van még egy sor gyönyörű falu, templom és sztupa völgyszerte. Az egyik ilyen Nepál legismertebb műemléke, a Swayambhunath buddhista templom. Emögött található a Pashupatinath nevű hindu templom, a Bagmati folyó partján. A bodhnath-i sztupa a legnagyobb az országban, és az egyik legnagyobb a világon. A völgy ezeken kívül sok lehetőséget nyújt kirándulásra, túrázásra, például Nagarkot és Dhulikhel üdülőfalukba, a tatopani-i melegvízű forrásokhoz, a pulchowki-i erdőkbe, és hegyi kerékpározásra Chapagaon és Bungamati régiókba.
A Katmandu környéki látnivalók többsége gyalog elérhető, mégis, a legkönnyebb biciklivel közlekedni, a fáradékonyabbaknak pedig megéri taxit bérelni egy napra.

Terai
A legjelentősebb hely a Királyi Chitwan Nemzeti Park. Védett állatok - elefánt, rinocérosz, tigris, párduc és szarvas - élnek a parkban, amelyeket akár elefánthátról, akár jeep-ből, akár pedig kenuból lehet megtekinteni. Az egyik legvonzóbb, turistákkal teli város Janakpur, amelynek vallási jelentőségét az adja, hogy itt született Sita (a hindu Ramayanából ismert Rama felesége).

Pokhara
Inkább természeti-, mint történelmi- vagy kulturális jelentőségű város. Csöndes, tóparti fekvése és a hegyekhez való közelsége miatt ideális tartózkodási hely a kirándulóknak, ráadásul itt található sok az ország legjobb szállodái és éttermei közül.

A turistavízum 30 napra szól, de akár 90-re is meghosszabítható. A magashegyi túrázáshoz azonban külön ún. trekking permit-re is szükség van, mivel a vízummal csak a legsűrűbbwen lakott Kathamnu-völgyben és a Chitwan Nemzeti Parkban engedélyezett a turisták mozgása. Érthető óvatosság, korlátozzák a védett környezet által elviselhető terhelést. A túraengedély 10 dolláros heti díja pedig senkit sem fog földhöz vágni. ( Beszerezhető a bevándorlási hivataltól Kathmanduban és Pokharában, két igazolványkép is szükséges hozzá.)

A Himalájának van egy derűs, mosolygós arca és van egy komor, barátságtatlan. A derűs, a  szebbik, persze, a déli tájaké, a komorabb az északiaké. Lakói közül szegény tibetieknek a hegylánc többnyire a szigorúbb arcát mutatta, hűvös, kopár, holdbéli tájait kínálta. Nem is csoda, hogy amikor tehették, elkóboroltak délre, engedtek a melegebb völgyek csábító mosolyának.

Történelmük során a tibetiek kétszer voltak olyan erősek, hogy hódíthattak. Először mindjárt egységes állammá alakulásukat követően a 8. században, amikor még az akkori kínai fővárost, Csangant, a mai Hsziant is elfoglalták, másodszor pedig a 17. században, amikor a világi és az egyházi hatalmat egyaránt gyakorló dalai lámák uralkodását  megszilárdították. Erős birodalmat hoztak létre a dalai lámák, amelynek feltétele itt is az egység volt, más  szóval a belső ellenfelek elnémítása. Rendjük, a sárga süveges Erényrend, a 17. századra maga mögé utasította az összes többi buddhista irányzatot. Némelyiket teljes egészében megszüntette, némelyiket pedig megszelidítve, elcsendesítve megtűrte maga mellett. Legmakacsabb ellenfelük ebben a belső harcban a vörös sapkások rendje volt, akik egy misztikus irányzatot képviseltek, s képviselnek ma is. Papjaik házasodnak, s misztikus gyakorlataikhoz szexuális technikákat is alkalmaznak. Ezeknek a "vörösöknek" egy csoportja döntött úgy a 17. században, hogy nem tűrik az erényrendiek hatalmaskodását, s híveikkel elmenekülnek az országból. S hová is menekültek volna a hűvös északról, ha nem a vágyott déli tájakra, melyeknek emlékét már első látogatásuk óta, vagyis csaknem ezer esztendeje őrizték szívükben a tibetiek. A vörösöknek ez a délre menekült rendje, a Sárkány rend aztán külön kis országot alapított itt, melyet azóta is tibetiek laknak, hivatalos nyelve a tibeti, s ma független királyság a Himalájában, ENSZ-tagállam. A neve Bhután, szanszkrit szóősszetételben annyit jelent, hogy Tibet vége.

Mondhatni, hogy a vörösöknek nagyon jól jött a sárgák uralma északon. Döntésükkel, hogy nem maradnak riválisként hazájukban, megcsinálták a szerencséjüket, megalapozták nyugodt jövőjüket. Bár Bhután szépséges, termékeny trópusi völgyei és óriás hegyei iránt időnként érdeklődtek a kínaiak, valamint a másik szomszéd, India is folyamatosan igyekezett államukat a befolyása alá vonni, a bhutániak már csaknem 300 éve mégiscsak jól vannak. Vígan élik életüket dunántúlnyi kis országukban. Mélyebben fekvő völgyeik az  édenkerthez hasonlíthatóak. Minden évszakban meleg van, pálmák lombjai ringatóznak a langyos szélben, mangó- narancs- és asókafák erdői borítják a hegyek lábait, pompáznak a rododendronfák színes virágai, azáleák nyílnak, a fűben a sárga íriszek, mályvarózsák. Csobogó patakok, tavak partján páva lépked, fent a lombok közt papagájok ülnek. Az erdőkben tigris, leopárd, medve, elefánt él, szarvasok legelik a tisztások pázsitját. A hegyoldalban a falusiak teraszosan művelik apró földjeiket, a különböző színű, szorosan egymáshoz illeszkedő ívelt földcsíkok, kocka és tégla alakzatok kész mandalát rajzolnak a tájba. Fölöttük a magasban a 7000 métert is meghaladó havas csúcsok, melyekből jégár lezúduló robaja hallatszik olykor, s minderre a roppant ég kékje borul, s ragyog a nap. Itt ragyog évente legtöbbet, a napsütéses órák száma a világon ezen a tájon a legmagasabb.

Szóval, ilyen paradicsomi országban élnek a bhutániak, jól élnek, nem is panaszkodnak. Ám nagyon bölcsen nem is  dicsekednek jó dolgukkal a világnak, nem büszkélkednek szép országukkal. A király évente csak néhány ezer turistát enged be India felől a határon, nehogy a nyugatiak ipari civilizációs igényei, szemléletük, életmódjuk megzavarják a bhutániak gondolkodását. Itt úgysem lehetne követni a nyugati életformát, a  Himalája meredek sziklabástyáira úgysem lehetne autósztrádát vagy száguldó vonatoknak szánt vasútat építeni, s komolyabb iparra sincs szükség az ellátás megszervezéséhez. A földeken megterem az élelem, az elektromos áramot megtermelik a folyók. Ennyi elég is az elfogadható életszínvonalhoz. Bhutánban az oktatás tizenegy évig ingyenes, s ahogy ezt egy kalandos villámlátogatás egyetlen napján jómagam is láthattam, az iskolás gyerekek egészségesek, vidámak, szép egyenruhájukban a legkisebbek is jókedvűen mennek az iskolába kora reggel. A felnőttek is jól öltözöttek, derűsek, vörös-fehér  falú házaik ablakából nyugodtan néznek gyerekeik után. Aztán szép lassan ők is elindulnak a dolgukra. Mint a mesében. Nincs nagy nyüzsgés, nincs nagy erőfeszítés az életükben.

A Himalája óriás hegyei még vigyáznak lakóikra. Az alig másfél milliónyi boldog bhutánit is egyelőre megóvták a mi civilizált életünk nyugtalanságától, halálos betegségeitől. S ami rajtuk múlik, azt a hegyek biztosan megteszik értük ezentúl is.

A Himalájának van egy derűs, mosolygós arca és van egy komor, barátságtatlan. A derűs, a  szebbik, persze, a déli tájaké, a komorabb az északiaké. Lakói közül szegény tibetieknek a hegylánc többnyire a szigorúbb arcát mutatta, hűvös, kopár, holdbéli tájait kínálta. Nem is csoda, hogy amikor tehették, elkóboroltak délre, engedtek a melegebb völgyek csábító mosolyának.

Történelmük során a tibetiek kétszer voltak olyan erősek, hogy hódíthattak. Először mindjárt egységes állammá alakulásukat követően a 8. században, amikor még az akkori kínai fővárost, Csangant, a mai Hsziant is elfoglalták, másodszor pedig a 17. században, amikor a világi és az egyházi hatalmat egyaránt gyakorló dalai lámák uralkodását  megszilárdították. Erős birodalmat hoztak létre a dalai lámák, amelynek feltétele itt is az egység volt, más  szóval a belső ellenfelek elnémítása. Rendjük, a sárga süveges Erényrend, a 17. századra maga mögé utasította az összes többi buddhista irányzatot. Némelyiket teljes egészében megszüntette, némelyiket pedig megszelidítve, elcsendesítve megtűrte maga mellett. Legmakacsabb ellenfelük ebben a belső harcban a vörös sapkások rendje volt, akik egy misztikus irányzatot képviseltek, s képviselnek ma is. Papjaik házasodnak, s misztikus gyakorlataikhoz szexuális technikákat is alkalmaznak. Ezeknek a "vörösöknek" egy csoportja döntött úgy a 17. században, hogy nem tűrik az erényrendiek hatalmaskodását, s híveikkel elmenekülnek az országból. S hová is menekültek volna a hűvös északról, ha nem a vágyott déli tájakra, melyeknek emlékét már első látogatásuk óta, vagyis csaknem ezer esztendeje őrizték szívükben a tibetiek. A vörösöknek ez a délre menekült rendje, a Sárkány rend aztán külön kis országot alapított itt, melyet azóta is tibetiek laknak, hivatalos nyelve a tibeti, s ma független királyság a Himalájában, ENSZ-tagállam. A neve Bhután, szanszkrit szóősszetételben annyit jelent, hogy Tibet vége.

Mondhatni, hogy a vörösöknek nagyon jól jött a sárgák uralma északon. Döntésükkel, hogy nem maradnak riválisként hazájukban, megcsinálták a szerencséjüket, megalapozták nyugodt jövőjüket. Bár Bhután szépséges, termékeny trópusi völgyei és óriás hegyei iránt időnként érdeklődtek a kínaiak, valamint a másik szomszéd, India is folyamatosan igyekezett államukat a befolyása alá vonni, a bhutániak már csaknem 300 éve mégiscsak jól vannak. Vígan élik életüket dunántúlnyi kis országukban. Mélyebben fekvő völgyeik az  édenkerthez hasonlíthatóak. Minden évszakban meleg van, pálmák lombjai ringatóznak a langyos szélben, mangó- narancs- és asókafák erdői borítják a hegyek lábait, pompáznak a rododendronfák színes virágai, azáleák nyílnak, a fűben a sárga íriszek, mályvarózsák. Csobogó patakok, tavak partján páva lépked, fent a lombok közt papagájok ülnek. Az erdőkben tigris, leopárd, medve, elefánt él, szarvasok legelik a tisztások pázsitját. A hegyoldalban a falusiak teraszosan művelik apró földjeiket, a különböző színű, szorosan egymáshoz illeszkedő ívelt földcsíkok, kocka és tégla alakzatok kész mandalát rajzolnak a tájba. Fölöttük a magasban a 7000 métert is meghaladó havas csúcsok, melyekből jégár lezúduló robaja hallatszik olykor, s minderre a roppant ég kékje borul, s ragyog a nap. Itt ragyog évente legtöbbet, a napsütéses órák száma a világon ezen a tájon a legmagasabb.

Szóval, ilyen paradicsomi országban élnek a bhutániak, jól élnek, nem is panaszkodnak. Ám nagyon bölcsen nem is  dicsekednek jó dolgukkal a világnak, nem büszkélkednek szép országukkal. A király évente csak néhány ezer turistát enged be India felől a határon, nehogy a nyugatiak ipari civilizációs igényei, szemléletük, életmódjuk megzavarják a bhutániak gondolkodását. Itt úgysem lehetne követni a nyugati életformát, a  Himalája meredek sziklabástyáira úgysem lehetne autósztrádát vagy száguldó vonatoknak szánt vasútat építeni, s komolyabb iparra sincs szükség az ellátás megszervezéséhez. A földeken megterem az élelem, az elektromos áramot megtermelik a folyók. Ennyi elég is az elfogadható életszínvonalhoz. Bhutánban az oktatás tizenegy évig ingyenes, s ahogy ezt egy kalandos villámlátogatás egyetlen napján jómagam is láthattam, az iskolás gyerekek egészségesek, vidámak, szép egyenruhájukban a legkisebbek is jókedvűen mennek az iskolába kora reggel. A felnőttek is jól öltözöttek, derűsek, vörös-fehér  falú házaik ablakából nyugodtan néznek gyerekeik után. Aztán szép lassan ők is elindulnak a dolgukra. Mint a mesében. Nincs nagy nyüzsgés, nincs nagy erőfeszítés az életükben.

A Himalája óriás hegyei még vigyáznak lakóikra. Az alig másfél milliónyi boldog bhutánit is egyelőre megóvták a mi civilizált életünk nyugtalanságától, halálos betegségeitől. S ami rajtuk múlik, azt a hegyek biztosan megteszik értük ezentúl is.

A Himalájának van egy derűs, mosolygós arca és van egy komor, barátságtatlan. A derűs, a  szebbik, persze, a déli tájaké, a komorabb az északiaké. Lakói közül szegény tibetieknek a hegylánc többnyire a szigorúbb arcát mutatta, hűvös, kopár, holdbéli tájait kínálta. Nem is csoda, hogy amikor tehették, elkóboroltak délre, engedtek a melegebb völgyek csábító mosolyának.

Történelmük során a tibetiek kétszer voltak olyan erősek, hogy hódíthattak. Először mindjárt egységes állammá alakulásukat követően a 8. században, amikor még az akkori kínai fővárost, Csangant, a mai Hsziant is elfoglalták, másodszor pedig a 17. században, amikor a világi és az egyházi hatalmat egyaránt gyakorló dalai lámák uralkodását  megszilárdították. Erős birodalmat hoztak létre a dalai lámák, amelynek feltétele itt is az egység volt, más  szóval a belső ellenfelek elnémítása. Rendjük, a sárga süveges Erényrend, a 17. századra maga mögé utasította az összes többi buddhista irányzatot. Némelyiket teljes egészében megszüntette, némelyiket pedig megszelidítve, elcsendesítve megtűrte maga mellett. Legmakacsabb ellenfelük ebben a belső harcban a vörös sapkások rendje volt, akik egy misztikus irányzatot képviseltek, s képviselnek ma is. Papjaik házasodnak, s misztikus gyakorlataikhoz szexuális technikákat is alkalmaznak. Ezeknek a "vörösöknek" egy csoportja döntött úgy a 17. században, hogy nem tűrik az erényrendiek hatalmaskodását, s híveikkel elmenekülnek az országból. S hová is menekültek volna a hűvös északról, ha nem a vágyott déli tájakra, melyeknek emlékét már első látogatásuk óta, vagyis csaknem ezer esztendeje őrizték szívükben a tibetiek. A vörösöknek ez a délre menekült rendje, a Sárkány rend aztán külön kis országot alapított itt, melyet azóta is tibetiek laknak, hivatalos nyelve a tibeti, s ma független királyság a Himalájában, ENSZ-tagállam. A neve Bhután, szanszkrit szóősszetételben annyit jelent, hogy Tibet vége.

Mondhatni, hogy a vörösöknek nagyon jól jött a sárgák uralma északon. Döntésükkel, hogy nem maradnak riválisként hazájukban, megcsinálták a szerencséjüket, megalapozták nyugodt jövőjüket. Bár Bhután szépséges, termékeny trópusi völgyei és óriás hegyei iránt időnként érdeklődtek a kínaiak, valamint a másik szomszéd, India is folyamatosan igyekezett államukat a befolyása alá vonni, a bhutániak már csaknem 300 éve mégiscsak jól vannak. Vígan élik életüket dunántúlnyi kis országukban. Mélyebben fekvő völgyeik az  édenkerthez hasonlíthatóak. Minden évszakban meleg van, pálmák lombjai ringatóznak a langyos szélben, mangó- narancs- és asókafák erdői borítják a hegyek lábait, pompáznak a rododendronfák színes virágai, azáleák nyílnak, a fűben a sárga íriszek, mályvarózsák. Csobogó patakok, tavak partján páva lépked, fent a lombok közt papagájok ülnek. Az erdőkben tigris, leopárd, medve, elefánt él, szarvasok legelik a tisztások pázsitját. A hegyoldalban a falusiak teraszosan művelik apró földjeiket, a különböző színű, szorosan egymáshoz illeszkedő ívelt földcsíkok, kocka és tégla alakzatok kész mandalát rajzolnak a tájba. Fölöttük a magasban a 7000 métert is meghaladó havas csúcsok, melyekből jégár lezúduló robaja hallatszik olykor, s minderre a roppant ég kékje borul, s ragyog a nap. Itt ragyog évente legtöbbet, a napsütéses órák száma a világon ezen a tájon a legmagasabb.

Szóval, ilyen paradicsomi országban élnek a bhutániak, jól élnek, nem is panaszkodnak. Ám nagyon bölcsen nem is  dicsekednek jó dolgukkal a világnak, nem büszkélkednek szép országukkal. A király évente csak néhány ezer turistát enged be India felől a határon, nehogy a nyugatiak ipari civilizációs igényei, szemléletük, életmódjuk megzavarják a bhutániak gondolkodását. Itt úgysem lehetne követni a nyugati életformát, a  Himalája meredek sziklabástyáira úgysem lehetne autósztrádát vagy száguldó vonatoknak szánt vasútat építeni, s komolyabb iparra sincs szükség az ellátás megszervezéséhez. A földeken megterem az élelem, az elektromos áramot megtermelik a folyók. Ennyi elég is az elfogadható életszínvonalhoz. Bhutánban az oktatás tizenegy évig ingyenes, s ahogy ezt egy kalandos villámlátogatás egyetlen napján jómagam is láthattam, az iskolás gyerekek egészségesek, vidámak, szép egyenruhájukban a legkisebbek is jókedvűen mennek az iskolába kora reggel. A felnőttek is jól öltözöttek, derűsek, vörös-fehér  falú házaik ablakából nyugodtan néznek gyerekeik után. Aztán szép lassan ők is elindulnak a dolgukra. Mint a mesében. Nincs nagy nyüzsgés, nincs nagy erőfeszítés az életükben.

A Himalája óriás hegyei még vigyáznak lakóikra. Az alig másfél milliónyi boldog bhutánit is egyelőre megóvták a mi civilizált életünk nyugtalanságától, halálos betegségeitől. S ami rajtuk múlik, azt a hegyek biztosan megteszik értük ezentúl is.