Líbiai Körutazás ***

Látnivalók

Tripoli

Itt már az Ókorban is görögök és rómaiak éltek, majd törökök és olaszok gyarmatosították a területet. A város jellegzetességei, mint például az óriásplakátok teljes hiánya a Kadhafi rezsim befolyását jelzi. A város legjellegzetesebb épülete a Vörös Palota, az Assai al-Hamra, mely a város északi oldalán található hegyfokon található. Hajdanán a tengerre nézett, de most alatta a mesterségesen feltöltött 500 méter széles sávon autópálya épült. Az épület komplexum teljes alapterülete 13,000 négyzetméter, tele udvarokkal és szűk sikátorok labirintusával. Az erőd belsejében az összes hajdani megszálló a törökök, spanyolok, máltai lovagok és az olaszok is hagytak valami maradandó alkotást. A Jamahiriya Múzeum bejárata a Zöld téren található a kastély mellett. Az épületet temérdek pénzért az UNESCO elvei szerint építették és a tárlatok időrendben mutatják be az ország történelmét az őskortól kezdve a forradalomig. A kiállítások legértékesebb darabjai az ókorból származó mozaikok, szobrok és használati tárgyak, Észak-Afrikában egyedülálló gyűjteménye. A medina Tripoli szíve, a legszemrevalóbb bevásárló központ az egész országban. A helyi bazár, a souq egyedi hangulatával és főleg a helyi igényeket kiszolgáló termékeivel tarthat igényt érdeklődésünkre. Szintén a városfalon belül található az összes történelmi mecset és vendégfogadó (khan) is. Amennyiben kikapcsolódásra vágyunk keressük fel a város állatkertjét vagy a közeli strandok egyikét.

Benghazi

A Sirt öböl keleti partján található város Líbia második legnagyobb városa. Történelmi épületeinek többsége elpusztult a II. világháborúban és csak az olajkitermelés megindulása után került helyreállításra. A város leginkább a környékbeli rómaikori romok felfedezésére alkalmas kiinduló pont, de innen indulhatunk kirándulásra a Zöld-hegységbe is. A város központja az al-Jreed bazár, ahol bármilyen ruhát vagy háztartási tárgyat beszerezhetünk. Egy körforgalom közepén látható Omar al-Mukhtar szabadságharcos síremléke. A város közelében számos kiépített strand és hozzá kapcsolódó szórakoztató központ található, melyek legjobbja a Garian turista központ.

Ghadhames

Ghadhames városa egy oázis közepén fekszik délnyugatra Tripolitól az algériai és tunéziai határ közelében. Amennyiben nincs sok időnk, de mindenkép szeretnénk valamit a sivatagból is látni, ez a mi helyünk. A sivatagi építészet legszebb alkotásai itt láthatók, méltán érdemelte ki a Sivatag gyöngye nevet. Az óváros, egy igazi labirintus, ahol az utcákra csak elvétve szűrődik le a fény, egyedülálló hely az egész Szaharában. Az óváros nyugati bejárata mellett található a Házmúzeum, egy hajdani kereskedő háza, melyben megőrizték az eredi berendezést. A Mulberry tér hajdanán rabszolgapiac volt. A tér közelében áll a D'jmaa al-Kabir mecset, melynek tornyáról fantasztikus látvány tárul elénk a városról és környékéről. A várostól 15 km-re egy hegyen van Ras al-Ghoul, a Szellemek városa, hol nem túl látványos római kori romok láthatók. A hegy melletti tó kellemes fürdőzést kínál, ha már nagyon melegünk van.

Leptis Magna

Ha csak egyetlen római kori műemléket szeretnénk felkeresni, ez legyen Leptis Magna. Mind mérete, mind épületeinek épsége lenyűgöző, a legnagyobb és legteljesebb római emlék a Földközi-tenger afrikai oldalán. A várost a föníciaiak építették, majd a pun háborúk alatt majdnem elpusztult végül a rómaiak építették újra, míg 644-ben az arabok elfoglalták. A várost véglegesen a 11. században hagyták el lakosai a mindent beborító homok elől menekülve. A feltárások a 20. században kezdődtek el és a régészek örömére a homok alatt számos épület épségben maradt. A bejárat mellett rögtön egy hatalmas múzeum vár minket, de az igazi látványosságot maguk a romok nyújtják. Az első építmény a Severus császár emlékére, i.sz. 203-ban emelt diadalív. Nem messze tőle láthatjuk a Hadrianus fürdőt, mely méreteiben alig maradt el római párja mögött. További felfedező utunk során eljuthatunk a nimfák szentélyeihez, majd a fórumra, mely Róma főterével versenyzett, valamint egy rendkívül aprólékos, precíz munkával felépített bazilikához és színházhoz. Ha tovább megyünk a tengerparton, innen 700 méterre eljutunk a cirkusz és az amfiteátrum romjaihoz is.

A kiadásaink Líbiában igazából attól függnek, hogy milyen árfolyamon sikerül pénzt váltanunk: a hivatalos és a feketepiaci árfolyam között a különbség hatszoros. Ha üzletembereknek készült szállodákban lakunk és a bankban váltunk pénzt, az utunk annyiba fog kerülni mintha Genfbe vagy Tokióba utaztunk volna. Vagy többe. De ha sikerül a feketepiacon pénzt váltani, nagylábon élhetünk és persze olcsón. Líbiában egyáltalán nem fogadnak el hitelkártyát és az utazási csekkeket is lehetetlen beváltani. Az egyetlen elfogadható megoldás tehát a készpénz, lehetőleg amerikai dollár, bár fontot, márkát és lírát is elfogadnak. A bankokban és a legtöbb szállodában válthatunk pénzt az árfolyamok mindenhol ugyanazok és nagyon magasak. Amennyiben a feketepiacon próbálunk pénzt váltani legyünk óvatosak és diszkrétek, és csak akkor próbálkozzunk, mikor nincs senki a közelben. Arra viszont figyeljünk, hogy a jobb hotelekben, a nemzeti légi- és komptársaságnál kérhetik a hivatalos pénzváltóhelyek bizonylatát. Szemben a többi afrikai országgal az alkudozás ismeretlen fogalom Líbiában, szintúgy a borravaló adása, de ezt elegánsabb helyeken azért a számlához csapják.

Mikor utazzunk:

A legjobb időpont a november-március közé időszak, amikor az idő kellemes egy sivatagi országhoz képest. Ellenben ha április és szeptember között megyünk, ne lepődjünk meg, hogy a hőmérő higanyszála napi rendszerességgel 38°C fölé emelkedik. A tengerparton a páratartalom elég magas (55% éves átlagban délutánonként), viszont a sivatagi területek szárazak. Lehetőleg kerüljük el az országot a tavasz végén, május-júniusban és októberben, amikor a sivatagi szél, a ghibli hatalmas homokviharokat hoz magával a partmenti területekre.

Közlekedés az országon belül:

A nemzetközi repülőtér megnyitásával párhuzamosan a belföldi járatok száma is megnövekedett. Ezelőtt a katonai repülőtereket használták polgári célra is. Az ország vasúti közlekedés egyáltalán nincs 1965 óta, és a síneket is felszedték már. Az úthálózat tökéletesen kiépített, gyorsan járható és minőségi. A légkondicionált buszok és iránytaxik megbízhatók és olcsók. A magántaxi viszont sokba kerülnek. Ha saját kocsival érkezünk a benzin olcsó. A kocsikölcsönzés ellenben drága mulatság, az ügynökségek főleg Tripoliban és Bengháziban koncentrálódnak. Sajnos terepjárót nem igazán lehet bérelni.