Szöul és Tokió - A távolkelet fővárosai II.

Környezet, éghajlat:

Dél-Korea északon (micsoda meglepetés) Észak-Koreával határos, míg tengeri határai a Japán-tengeren Kínával és Japánnal közösek. A félszigetet ketté osztó határ a 38 szélességi fok mentén húzódik. Az ország területét, mely kicsivel nagyobb, mint Portugália többnyire hegyek borítják, melyek közül a legmagasabb a keleti parton magasodó Hallasan.

Az éghajlata négy jól elkülöníthető évszakra bontható: a nyár, vagyis a monszun június-júliusra, a kimondottan hideg tél pedig november-márciusra esik. A déli parton található Cheju-do az ország legmelegebb és legesősebb helye.

Látnivalók

Szöul egyszerre modern megapolis és ősi város. A várost a koreai háború után teljesen újjá kellett építeni, 12 sávos autópályák és felhőkarcolók uralják. Azonban elrejtve rengeteg ősi templom, paloták és pagodák rejtőznek városszerte. A Han-gang-folyó vágja ketté a várost, mely három legfontosabb kerülete: Chung-gu a központi negyed, Chongo-gu az olcsóbb szállások helye és It'aewon-dong, ahol a legtöbb bolt, bár és szórakoztató létesítmény van.

Szöul méltán palotáiról a leghíresebb, a Kyongbokkung palota a legismertebb, melyet a Yi dinasztia idején épült. Habár a palota 500 épületéből a japánok szinte mindet megsemmisítették később mindet rekonstruálták, majd ez történt a koreai háború után is. A palota valójában több épület együttese, a közülük az egyik pagoda és egy két emeletes trónterem emelkedik ki látvány szempontjából. A palota területén található Népi Múzeum azt mutatja be, hogyan éltek az egyszerű koreaiak az idők folyamán. Egy másik kiemelkedő palota a Ch'anggyonggung, mely 1014-ben épült. Hajdanán az uralkodó nyári palotája volt, majd a japánok lerombolták. Mindazonáltal épp elég látnivaló maradt itt a Koryo dinasztia korából köztük csillagászati műszerek, egy botanikus kert és több kőhíd. Egy gyaloghídon átkelve a palota túloldalára eljutunk a Chongmyo kriptához, ahol mind a 27 Yi dinasztiából származó uralkodó síremléke látható.

A város legszebb parkja a T'apkol, mely az ottlévő márvány pagodáról kapta a nevét. Itt kiáltották ki 1919-ben a függetlenséget. A város másik híres parkja a Namsan, ahol a világ harmadik legmagasabb tornya a Szöul-torony található. Ha valami komolyabb kikapcsolódásra vágyunk keressük fel a Hadtörténeti Múzeumot, mely a Yongsan-gu katonai táborban található. Az elsőszámú nemzeti kincs a Namdaemun Kapu egykoron Szöul főkapuja volt. A 14. században épült a jelenlegi vasútállomás közelében. Közelében a Lotte World teljes ellentétben áll a kapu magányos büszkeségével, ez ugyanis a helyi Disney-világ, ahol az egész család órákon át szórakozhat.

Skanzen (falumúzeum)

Furcsán hangzik, de ez a legízlésesebb módja a koreai vidék életének megismeréséhez, anélkül, hogy órákig kellene buszozni és furcsa helyeken aludni. A faluban minden, hagyományos lakó, mezőgazdasági és közigazgatási épület megtalálható az ország minden tájáról, ráadásul konfuciánus iskolát, buddhista templomot és piacot is találunk itt. A falu valódi, nem csak egy turista látványosság - az emberek, kiket itt látunk valóban itt élnek és dolgoznak minden nap. Minden nap táncelőadásokban és felvonulásokban gyönyörködhet az ide látogató. A Skanzenba húszpercenként indul busz Szöulból.

Soraksan Nemzeti Park

Ez a nemzeti park vezeti a slágerlistát, egyszerűen nem írható le. A keleti parton a demilitarizált övezet közelében fekszik sziklás csúcsok, dús zöld erdők, ezernyi vízesés, strandok és ősi templomok a védjegyei. Az ősz a legalkalmasabb az idelátogatásra, amikor a hulló levelek sokszínű árnyalatai parádés látványt nyújtanak. A szemet gyönyörködtető látvány természetesen hatalmas tömegeket vonz ide, ne számítsunk magányos erdei utakra. Ha meg akarunk szökni a tömeg elől, menjünk fel Belső-Sorakba kempingezni a park nyugati részén. Akik szeretik a természet szépségeit a megszokott luxussal övezni azoknak az Osaek meleg forrás környéke ajánlható Dél-Sorak környékén.

Kyongju

Majdnem 1000 évig a 10. századig Kyongju volt a Silla dinasztia fővárosa. Jelenleg, 1000 évvel később a Kyongju kisvárosnak álcázott hatalmas szabadtéri múzeum. A város közepén a Tumuli park hatalmas fallal körülvett területén 20 királyi sír található. Nem sokkal messzebb Ch'omsongdae egy halom kőre emlékeztet, de valójában Kelet-Ázsia egyik legrégebbi csillagvizsgálója. A sziklák a napok és hónapok allegóriái. A várost átszelő folyó másik oldalán található az ország legrégebbi síremléke az Onung, valamint az elegáns Posokjong Bower kert. A Silla építészet legimpozánsabb alkotása a Pulguska templom, mely a várostól 16 km-re lévő sziklateraszokra épült. Az épület belső festménye Ázsia legszebb művészeti emlékei közé tartoznak. A templom fölött lévő Sokkuram Grotto-ról tekint le Kyongjura az ülő Buddha szobra.

Songnisan Nemzeti Park

Közép-Korea legszebb nemzeti parkja, látogatói számára a legnagyobb vonzerő a Popchusa templom, mely a legnagyobb és talán leglenyűgözőbb az országban 533-ban épült és ma is látható alakját 1624-ben nyerte el. Az ötemeletes pagoda mellett a 33 méter magas Buddha szobor tornyosodik, mely a Kelet legmagasabb szobra. Érdekessége, hogy egyetlen bronz tömbből áll a hatalmas alkotás.

Dél-Korea folyamatosan tör a környék legdrágább országának címére, a régióban már csak Japán előzi meg. Megközelítőleg 50 dollár az a határ, ahonnan már kényelmesen és kicsit szórakozva meg lehet úszni egy napot. Az amerikai katonai bázisokon lehet dollárral fizetni, de máshol ne is próbálkozzunk vele. Legkönnyebben a dollárt és a yent váltják, de más kemény valuta sem jelenthet problémát. Ha tehetjük utazási csekkeket vigyünk, mert ezeket a készpénznél jobban váltják. A nagyvárosokban számos ATM található, egyetlen probléma az, hogy az utasítások koreai nyelvűek. A hitelkártyákat széles körben elfogadják. Borravaló adását nem várják el, ugyanis a legtöbb helyen már 10% szervizt tartalmaz a számla összege. Alkudozni csak kis boltokban és piacokon lehet, de csak udvariasan és mosolyogva.
Lehetőség szerint, ha tehetjük ősszel szeptember-novemberben keressük fel Dél-Koreát. Ilyenkor az idő napos, az ég gyönyörű kék és az őszi táj egyszerűen elbűvölő. A tél általában hideg és hűvös. Ha azonban szeretjük a hóborította templomokat, a csontfogyasztó hideget és a síelés izgalmát akkor ilyentájt utazzunk. A tavasz (április, május) szintén elbűvölő, de ilyenkor szállják meg az országot a japán turisták és emiatt lehet, hogy nem jutunk jobb minőségű szálláshoz. A nyár meleg, zsúfolt, esős, az utak sarasak, mindenfelé a tájfun fenyeget és ráadásul drága is.

Nemzetközi repülőterek:

CJU - Cheju, South Korea - Cheju
KPO - Pohang, South Korea - Na
KUV - Kunsan, South Korea
PUS - Pusan, South Korea - Kimhae
RSU - Yosu, South Korea - Yosu Airport
SEL - Seoul, South Korea - Kimpo International
SHO - Sokcho, South Korea
TAE - Taegu, South Korea
USN - Ulsan, South Korea
YEC - Yechon, South Korea - Yechon

Az ország összes nagyvárosát repülők is összekötik, de nem érdemes a plusz költséget vállalni, mivel a távolságok egyáltalán nem jelentősek. Ráadásul a földi közlekedés minden utazó álma: a buszok gyorsak, pontosak és biztonságosak. Két fajta busz közül választhatunk: chikheng (hagyományos) és kosok (expressz). A buszokon a helyfoglalás érkezési sorrendben történik. A vasút hálózat is kiterjedt, de nem annyira mint a közti közlekedés, ellenben minden vonatra helyre szól a jegy. Fontos közlekedési eszköz a távolsági iránytaxi, melyek a fontosabb városok és turista látványosságok között járnak. A kocsik óra nélkül mennek, mindig alkudjunk előre a viteldíjra.

Látnivalók

Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.

Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.

Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 23O9 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.

Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:

Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínűleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépőkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyű azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idő alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bűnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb időpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerű nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertől novemberig tartó ősz is remek idő az utazásra: kellemes a hőmérséklet és fantasztikusak az őszi színek a vidéki tájakon. Decembertől februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá előre, hogy újévkor, a késő áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.

A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat előzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsűrűbben lakott és legfejlettebb középső sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sűrűn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermő síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlődés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerővel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktető energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentős kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középső részén, Hokkaidón, Shikoku középső részén, valamint Kjúsún bőséges lehetőség nyílik a festői szépségű és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekről, a főbb nevezetességekről, és térképet vásárolhatunk.

A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklődők számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különböző éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdőktől kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét főként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtőit erdők borítják, s bár jelenlétük természetesnek tűnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezőgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgő forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhető a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A művészet és irodalom bővelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielőbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a művészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esőerdők trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.

KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET

Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus előadó-művészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az előkelő szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elő. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.

Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus előadóművészeti formája. A főszereplő bábokat összesen három bábművész mozgatja, megjelenésük élethű. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézőközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülőhelyének és fővárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló előadásokat láthatunk.

A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bőséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlő létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitűnő kávéval és első osztályú zenével büszkélkedhetnek.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bűvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezőket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a főtt tészta étkészletet használnak attól függően, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás előtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsművészeti nézeteket tükröznek.

A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható.
Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók.
A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.